Magosliget község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban található.
Fekvése
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Szatmári-síkság-on, a magyar-ukrán határon fekvő település. Uszka 3 km, Tiszabecs7 km, Kispalád 5 km, Milota 11 km távolságra található.
Története
Magosliget-ről az első írott adat 1493-ból való, nevét ekkor Magaslygednek írták.
A Paládsággal együtt a Csaholyi család birtoka volt. A Csaholyiakat 1429-ben iktatták be itteni birtokrészeikbe.
Az 1429-es oklevélben a település neve Magos Mart néven volt írva. 1429-ben a Csaholyi lányok fiúsítása után mellettük még Gödényházy István kapta meg a birtok másik felét. 1463-ban Csató Gergely is kap benne egy részt.
A 17. században az egész birtok összesen kilenc telekből állott és a Brebiri Melith család birtoka volt.
A későbbiekben a Szatmári vár birtokai közé tartozott.
1720-ban Pelsőczy György kapott itt királyi adományt.
1752-ben Gróf Teleki László és felesége kérték fel; 1765-ben Mária Terézia királynő Hagara Pálnak adta. Innen veszi a Hagara család előnevét is. E családé volt a 19. század végéig.
Demográfia
Magosliget népessége 2011-ben még 251 fő volt, amely 2016 elejére 346 főre emelkedett. Ennek okai közt főleg az ukrán-magyar határ túloldaláról átköltöző népesség.[3]
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 16%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetességei
Református templom – 1828-ban épült.
Cserköz-erdő
Magosliget az irodalomban
Magosligeten játszódik Móricz Zsigmond A boldog ember című regénye, ami egy magosligeti parasztember, Joó György élettörténetén keresztül mutatja be a 20. század elejei paraszti életet.
